Kőrösi Csoma Sándor Általános Iskola

7

2026. augusztus 16.

A Hunyadiak nyomában, a Kazán-szorossal és Nándorfehérvárral (a mai Szerbia és Románia területén)

2026.május 19-22.

Határtalanul program

HAT-KP-1-2025/1-000978

Tóalmási Kőrösi Csoma Sándor Általános Iskola

Úti beszámoló

2026. május 19-én tele izgalommal és kíváncsisággal indultunk útnak a „Hunyadiak nyomában” elnevezésű Határtalanul programra.

Első állomásunk Arad volt, ahol megtekintettük a Szabadság-szobrot. Majd ellátogattunk a vesztőhelyen felállított obeliszkhez. Megkoszorúztuk azt, és egy 48-as dallal emlékeztünk meg a kivégzett hős tábornokokról.

Második úticélunk Temesvár volt. Rövid buszozás után egy nagyon kellemes kisvárosban találtuk magunkat, ahol több nevezetességet is megtekintettünk. A Loyd sétány impozáns épületei, a Paradenplatz, a Városháza épülete különleges látványt nyújtottak. Hunyadi mellszobra előtt tisztelegve sok, már tanult információt idéztünk fel. Klapka György szülőházánál található emléktáblát megkoszorúztuk és elénekeltük a Klapka-indulót. Nem hagyhattuk ki az esernyős utcát sem, ami nagyon tetszett mindenkinek, illetve a fagyi is elnyerte többünk tetszését. A buszra visszaszállva elindultunk első szállásunkra, Herkulesfürdőre. Útközben a Mária téren elképzeltük Dózsa György vastrónusát. A Sáfrány panzióban nagy szeretettel és bőséges vacsorával vártak bennünket. A sok élmény és a hosszú utazás után nehézkes volt a nyugovóra térés, de végül mindenki álomba szenderült.

A bőséges és finom reggeli után Magyarország egykori kincses dobozát látogattuk meg, Herkulesfürdőt. Felemelő érzés volt azokon a köveken sétálni, amelyeken egykor Ferencz József és Sissi is sétált. A szebb napokat is megélt fürdőváros még így, romos állapotában is fennséges látványt nyújtott. Megnéztük a 100 éves mamutfenyőt, a zenepavilont, a kaszinó épületét. A Herkules szobor és a katolikus templom és a köréjük magasodó sziklák látványa mindenkit ámulatba ejtett.

A határátlépés előtt Orsován csodáltuk meg a kiszélesedő Dunát, ami alatt az egykori óváros alussza örök álmát.

A Vaskapu erőmű látványa újra csodálkozásra késztetett. A hatalmas erőművön keresztülmenni nagyon izgalmas volt.

Az eddigi látnivalók is hihetetlenül fantasztikusak voltak, de ami a Kazán-szorosban várt ránk, az szinte leírhatatlan. Tekiján a csapat két motorcsónakba szállt és nekivágtunk a híre Kis-Kazán és Nagy-Kazán szorosnak. A két hajóskapitánynak, no meg a látványnak köszönhetően egy életre szóló élményben volt részünk. A dunai motorcsónakázás minden várakozásunkat felülmúlta! Fantasztikus volt! Érezni lehetett a víz erejét, a 104 méteres mélységet alattunk elképzelni sem lehet! Utunk során megtekintettük aSzéchenyi-táblát, a Traianus-táblát és a Decebál szobrot. Ki sem akartunk szállni a csónakokból!

Továbbindulva az alagutakkal tarkított Duna-menti autóúton érkeztünk meg Galambóc várához. Ami Zsigmond királynak nem sikerült anno, nekünk idén „összejött”! Bevettük a várat! A gyönyörűen felújított vár udvarából megnéztük a túlparton lévő László-várat és a Babakáj–sziklát. A leghihetetlenebb azonban mégis az volt, hogy a Duna itt 6,2 kilométer széles. Pár órával előtte a 145 méter széles folyón csónakáztunk, most pedig szinte tengert láttunk magunk előtt. Hihetetlennek tűnt!

Második napunk végén megálltunk még Szendrő váránál, amit szintén elfoglaltunk. Itt Kinizsi Pálra emlékeztünk. A szállásunkon, Székelykevén finom vacsora és kedves diákszállás várt bennünket. Vacsora után az udvari játszótéren vidáman és élményekkel telve idéztük fel az aznapi eseményeket.

Harmadik napunkat Nándorfehérváron indítottuk. A Kalemegdán parkon átsétálva előttünk magasodott a híres várfal. Felkapaszkodva a várudvarba elénk tárult a Száva és a Duna összefolyása. A domboldalban elhelyezett emlékkőnél főhajtással és koszorúzással tisztelegtünk történelmünk egyik leghíresebb csatájának emlékhelyén. A várudvarban tovább sétálva megtekintettük a Zsigmond-kápolnát, ahol éppen szertartás volt, és ahol a déli harangszó is ért minket. Nem is tudtuk volna jobban időzíteni – az a bizonyos déli harangszó. Mindegyikünknek egy kicsit gyorsabban és hangosabban dobogott a szíve. A füstölő illata, a gyönyörű ének pedig teljesen elvarázsolt bennünket. A gyerekek azt mondták, hogy „Isten-illat” volt odabenn.

Délután érkeztünk a Hunyadi Mátyás által kiépítettmásodik végvári vonal központjához Péterváradra. A Tarcal dombjára felkapaszkodva és az egymást követő lépcsősorokat megmászva gyönyörű kilátásban volt részünk. Az óratorony mutatói egy kicsit ugyan megtréfáltak bennünket, de a „telefonos segítség” helyre billentette az időérzékünket. Egy fehér ló szobra egyedül árválkodott a várudvarban, így a mi „szőke hercegeink” rögtön a segítségére siettek, a lányok legnagyobb örömére. A péterváradi csata történetével már a föld alatti kazamatákban ismerkedtünk meg, ahol a fiúk különösen élvezték a sétát.

A múltben tett séta után a jelen világába csöppentünk. A Roda bevásárlóközpontban még elköltöttük utolsó dínárjainkat. Vásárlás tán Kishegyes felé vettük az irányt. Itt a Kátai-tanya vendégházában vártak bennünket nagy szeretettel és minden igényt kielégítő, helyi specialitásokat felsorakoztató tökéletes vacsorával. Vacsora után a tóparton nosztalgiáztunk, hogy milyen szuper három nap van a hátunk mögött. Sötétedés után még énekeltünk, beszélgettünk, és örültünk is, meg sajnáltuk is, hogy másnap már megyünk haza.

A kiadós reggeli után utolsó napunk első állomása Bácskossuthfalva, azaz Ómoravica volt, ahol az Idős Kovács Gyula Általános iskolába látogattunk el. A 7.b osztály, Bese Bencsik Tímea osztályfőnök és Dr. Crnkovity Gábor igazgató úr kedvesen fogadtak. A számukra készített kis műsorunkat, a bemutatkozó ppt-nket nagy örömmel fogadták. Igazgató úr körbevezetett bennünket az iskolában miközben be is mutatta az intézményt, amely éppen aznap ünnepelte fennállásának 240. évfordulóját. Az ottani gyerekek szívesen vették volna ha maradunk még egy kicsit beszélgetni, ismerkedni, de várt még ránk Szabadka és a Palicsi-tó.

Már utunk elején is felmerült a gyerekekben az a kérdés, hogy bemegyünk-e a szabadkai piacra. természetesen ma reggel is folyamatosan kérdezgették. Nem is igazán a vásárlás miatt, hiszen eddigre már elköltötték a zsebpénzüket, hanem mert ezt az otthoniak is ismerik, és milye „menő” lett volna. Mikor aztán elhaladtunk a piac mellett megelégedtek a látvánnyal is.

A szabadkai Városházán egy helyi idegenvezetőtől kaptunk tájékoztatást az épületről, ami tiszteletet parancsolóan gyönyörű volt. A Róth Miksa által készített üvegablakokról nemzetünk nagyjai néztek ránk. Így igen méltóságteljesen foglaltunk helyet a díszteremben, majd lehetőségünk nyílt a fő pulpitusra is felülni. Nagyon tetszett mindenkinek! Kellemes látványt nyújtottak a kék és zöld szökőkutak, melyek Zsolnai majolikából készültek.

A Városházáról a Zsinagóga felé sétáltunk, amit meg is néztünk. A szabadkai Zsinagóga Európa második legnagyobb zsinagógája.

A Kosztolányi szobrokat is megtekintettük a belvárosban.

A Palicsi-tó partján még tettünk egy rövid kis sétát, majd Röszkénél átlépve a határt, a kora esti órákban értünk haza.

Köszönjük az idegenvezetőnknek az út során végzett munkáját. Köszönjük a buszsofőrnek a biztonságos utazást.

Összességében elmondhatjuk, hogy nagyon tartalmas, szép, élményekkel teli négy napot töltöttünk el Romániában és Szerbiában!

7.osztály

Vissza